logo
Állj a védtelenek, gyengék közé; az erősek, hatalmasok oldalán harcolni nem virtus!
Gerzson napja van., 2012.02.22, Szerda -1 ℃   
Történet

Vigasztalás
Kezével takarja el a szél elől a kis lángot, és lehajol, hogy a gyertyát a krizantémokkal teli sírra tegye. Az imbolygó fény bevilágítja az arcát, meglágyítja vonásait, s hirtelen úgy érzem, Őt látom, akire nem csak most, november másodikán emlékezünk....
 
Mikor a kutyák a Holdra néznek
– Klárinak kurvavére van – jelentette ki megmásíthatatlannak tűnő magabiztossággal András, akit a mi mélyen megvetett alpári köreinkben rozoga testalkata ellenére is Szilajnak neveztünk. ...
 
A biciklitolvaj
Fiam még elemista volt, mikor kerékpárt kapott. Boldogan karikázott kint az utcán. Amíg beszaladt egy karéj zsíros kenyérért, a biciklit a nyitott vaskapunak támasztotta, ám annak néhány perc múlva hült helye volt...
 
A Hajnal-szigetek
A pénztelenség akkor a legnyomasztóbb, ha tudja az ember, hogy van pénze, csak elfelejtette hová rakta. Na persze, mint rejtekhely, a dunna ki van zárva, lévén Ték Artúr könyvtári alkalmazott már hosszú évek óta csak pokróccal takarózott....
 

Köszönjük doktor úr!
Az idős, 72 éves férfi kicsoszog a konyhába és leül reggelizni. Kis idő múlva feláll az asztaltól és ijedten szól a feleségének, hogy rosszul van. Nyelve alá teszi a mindig kéznél levő szívgyógyszert. A rosszullét pár perc után sem múlik, az asszony a telefonhoz siet és tárcsázza a családi orvost....
 
Elhagyottá nyilvánítva
„Határozat Katona Judit elhagyottá nyilvánítása ügyében. M. N. M. 2000. 1925. sz. rendelet 2. § alapján anyagi és erkölcsi elhagyatottság okából elhagyottá nyilvánítom. Indoklás: a kiskorú atyja ismeretlen helyre távozott, az anyja, aki súlyos tüdőbeteg, négy kisgyermek ellátásáról gondoskodni képtelen...
 
A feljelentés
Nekem tavaly még sokkal jobb volt. Apa vidéken dolgozott, mindig hozott valamit. Anya is jó volt, bármikor lemehettem a játszótérre. Csak akkor pofozott fel, ha rossz jegyet kaptam. ...
 
A döntő kérdés
- Mondd, neked nincs barátod? - kérdezte egyszer Boldizsártól az asszony, amikor a férfi már elmúlt negyven éves, a gyerekük meg éppen kijárta a középiskolát, és az utolsó, hosszú vakáció idején sorra hordta föl a házhoz cimboráit....
 
Egy ember a Conti utcából...
Legjobban Rákosi Mátyásra, a néhai kommunista diktátorra emlékeztetett. Kicsi, tömzsi, piknikus alkatú emberke volt. Kopasz, szemüveges, kövér és mégis mozgékony. Valamikor még a 1920-as évek első felében születhetett Budapesten...
 
A semmiárus
A magány néha furcsa dolgokra késztet embereket. Itt van például K. Mihály. Nem jó példa, de mégis itt van, akaratunktól függetlenül, közöttünk. Zárkózott, félénk teremtés, nehezen tud feloldódni a világ rejtelmes érthetetlenségében, mégis vágyódik a társaságra, az emberek után....
 
Az angyalokat is eltemetik
Magas, kicsit pufók kamaszfiú volt, lányos arcú, ábrándos fényű szemekkel. Másképp nem igen láttam még, mint „anya-apa segítsége”. Hol épp a szemetet vitte, hol a boltba szaladt szatyorral, hol a kisebb testvéreket gardírozta....
 
Szószátyár alak
Aznap stílszerű akartam lenni, hétfő lévén nem volt kedvem semmihez. Kezemben egy kisregénnyel bezárkóztam a fürdőszobába, gyenge sugárban vizet engedtem a kádba, és beleültem, vigyázva, nehogy vizes legyen a könyv......
 
A kincsesláda
A nap perzselő sugarai égették szinte a füvet, alig akadt valaki, aki ezen a napon elhagyta volna otthona enyhet, árnyat adó falait. Minden a hőségről szólt, a fák, a virágok, az egész rét kókadozottan pihegett......
 
Senkid és semmid
Talán negyvenesek lehettek. Idősebbek biztosan nem, hajukat festették, kézfejüket pedig még nem gyűrte ronggyá az idő. Arra a padra ültek, ahová mindig is szoktak, háttal az udvar bejáratával, a szökőkút mellé......
 
Az én vérem
Belépett a konyhába, a szörnyű tett színhelyére. Ahova csak nézett, mindenütt vér. A mosogatóban ott tornyosultak a mosatlan, ételmaradékos edények. A néma csendet csak a falióra zakatolása törte meg......