-1 ℃ Pszichológusszemmel a munkanélküliségről
Első reakcióként a fél tagadja a munkanélkülivé válás gondolatát is. Azonban hamarosan szembesül a tényekkel. Kilátástalanságát látva a mélypont következik. A munkanélküliség összetett gazdasági, társadalmi jelenség. Amerikában már használható eredményeket mondhat magáénak az ezzel kapcsolatos analízis.
– A tengeren túl – épp adottságaiknál és helyzetüknél fogva – már jóval korábban górcső alá vehették azokat a tényezőket, amelyek a munkáját elvesztett ember lélektani és identitásbeli átválozásait illusztrálják – mondja Adorján Zsuzsanna pszichológus.
– Melyek ezek a tényezők?
Negatív önmegítélés
– A felmérésben részt vevő személyek nem is a munka elvesztésének tényét tartották a legsúlyosabbnak – hiszen az ésszerű átszervezések alapelemét képezik a piacgazdaságnak –, hanem az új állás keresése során elszenvedett kudarcokat, megaláztatást, az önbecsülés fokozatos elvesztését. A munkanélküliség olyan krízishelyzetnek tekinthető – folytatja a szakember –, mely több oldalról is labilissá teheti az egyént. Mint például: az anyagi biztonság elvesztése, az életkörülmények megváltozása. Az érdeklődési kör beszűkül, az egyén önmagáról alkotott képe sérül, elvesztheti önazonosság-tudatát, vagy negatív önmegítélése alakulhat ki. Alapvető, fontos érzelmi kapcsolatai fellazulnak, megszakadhatnak. A barátok elmaradásával az egyén teljes elmagányosodása is kialakulhat. Főleg azoknál, akik nem családban élnek. Emocionálisan ez éppoly hatásokat hordoz – fűzi tovább a gondolatot a pszichológusnő –, mint amikor valaki súlyos betegségen esett át, vagy ne adj isten, közeli hozzátartozóját veszítette el.
A tagadástól a magányosságig
– E tünetek miként érhetők tetten?
– Kanadai vizsgálatok szerint első reakcióként a fél tagadja még a munkanélkülivé válás gondolatát is. (Ez a tagadás fázisa.) Hamarosan azonban szembesül a tényekkel, ami súlyos lelki fájdalmakat, agresszív tendenciákat is hozhat. (Érzelmi sokk.) A helyzet kilátástalanságát látva a mélypont következik. (Depresszió.) Majd az állását elvesztett ember kezdetben bízni kezd, reménykedik a gyors sikerben (új munkalehetőség), de ha nem talál állást, a kudarcok és a megalázottság érzése hamarosan bekövetkezik. Hogy a visszautasításoktól és a stressztől önmagát megóvja, hamarosan fel is hagy a kereséssel (ez a legrosszabb!), s a reménytelenség és magányosság stádiumába kerül. Testileg-lelkileg leépül.
Már a felmondás idején...
– Német szakértők szerint ez a folyamat már a felmondási időszakban megkezdődik. A helyi tapasztalatok is erre utalnak.
– Mit tegyen, mit tehet az ember, ha munkanélkülivé válik? – teszem fel a kérdést végezetül a pszichológusnőnek?
– Minden embernek hasznos, ha birtokában van a fenti ismereteknek. Hiszen így nem érhetik az emocionális változások felkészületlenül. Ennek tudatában jó előre megküzdési stratégiákat tud kidolgozni (ki-ki a maga lehetőségei szerint), melyeket képes lesz kellő időben működésbe hozni. Másrészt nem önmaga diagnosztizálja állapotát, hisz ezt mint tényt, már korábban tudomásul vette és könnyebben kér segítséget tőlünk, pszichológusoktól, vagy a munkaügyi központok szakszolgálataitól.
Bayer Béla
1992/2-3
| Cikk nyomtatása
Megosztás
